„Szalazúgyvolt…”, hogy Apám mesélt a mangánacélról… Ami megmaradt, hogy abból készítik a vasúti váltók elkeskenyedő, hajlított végét, ami egy komplett 6.000 tonnás szerelvényt IS kibír. Apám mondá: – A mangánacélt nem könnyű megmunkálni. Úgy csinálják a vasúti váltókat, hogy a folyékony mangánacélt belerobbantják az öntőformába (vagy valami ilyesmi).
Az acélok között (pedig ismerek párat) ez lett az egyik nagy kedvenc. Történt kb. 5 éve, hogy befizettem egy tankvezetői programra. Várpalotán volt (itt a szomszédban…), és féltucat különböző páncélozott harcjárművet lehetett akár vezetni is. PSZH, BMP, na meg T-55-ös, ez volt a sláger. Ez egy 1955-ben hadrendbe álltott orosz/szovjet tank. A tulaj, a helyi páncélos dandár parancsnoka volt, és mikor az oroszok kivonultak és felszámolták a magyar néphadsereget, a MÉH-ből kilóra megvette a még működőképes járműveket.
Szóval elmentünk Várpalotára, ahol is utaztam a T-55-ön (nem vezettem, mert gyáva vagyok), de mentem egy próbakört.
Mikor visszaértünk, beszédbe elegyedtem a parancsnokkal, hogy mégis, emmeg már möfaxom? Mondta, hogy ez egy közepes tank, súlya kb: 45-50 tonna, mangánacél páncélzattal(!). Na, itten támadt fel az érdeklődésem. Kérdeztem, hogy hogyis van ez a mangánacél? – 45 fokban döntött, 16 cm vastag mangánacél a páncélzat – felelte. De kérdem, hogy munkálták meg? – Ja, úgy, hogy (az oroszok sem voltak hülyék), hogy a világon először feltalálták a robotizált hegesztőgépet és azzal. Az milyen? – kérdeztem. – Volt rajta egy ilyen kis kampós „biszbasz” amit le akartam vágni mert balesetveszélyes volt. Elhítam egy profi hegesztőt, hogy vágja le. A hegesztő reggel 8-tól(!) du. 4-ig hegesztett, de nem tudta levágni… Erre a parancsnok másnap levágta, de annyit hegesztett, hogy minden IS izott… mire sikerült.
0 hozzászólás