Fejezetek az egyetemi éveimből
A SOTÉ-ra (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) jártam Budapestre. A második évtől a Tömő utcai kollégiumban laktam, amihez közel voltak a jelentősebb tanszékek, úgy mint anatómia, élettan stb. A többit, metróval a Klinikák megállónál felszállva lehetett elérni.
A megálló mellett áll a Koki (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet), ahova a fény- és elektronmikroszkópos-mikrotechnika témájú, speciál kollégiumba (=TDK klub) jártam. Nem volt túl nagy az érdeklődés. A 400 fős évfolyamból, talán öten ha voltunk. Aki a TDK-t tartotta egy nem orvos doktor volt – Molnár László –, aki igazi rajongója volt a témának. Az a fajta ember volt, akinek már az óvodai jele is mikroszkóp lehetett. Később írt is ebben a témában egy szakkönyvet. Láttam is ott mindenfélét (simát, fluorescenst és elektronmikroszkópt is).
Ez utóbbihoz egy történet. Egyszer felvitt minket az épület egyik felső szintjére ahol egy kb. 5×4 méteres szobácska volt. Mondta az oktató, hogy ne lépjünk a küszöbre(!). Nem értettük miért. Aztán folytatta, mert a „küszöb” csak egy linóleum darab, ami alatt vagy 5 emeletnyi rés van 😮, majd így folytatta: – Mikor a metrót fúrták, vagy ötven méterrel mellette és harminccal alatta, akkor épült maga a székház is. Mivel tudták, hogy elektronmikroszkóp is lesz, ezért azt egy külön részbe – ez volt a kisszoba –, dupla olyan mélyen alapozták meg és úgy nézett ki, mintha épületen belül lett volna egy kémény. Minden emeleten 10 cm-es dilatációs hézaggal körben elválasztva magától az épülettől. Mindezt azért, hogy a metró alagút fúrópajzsa által keltett rezgések ne zavarják a vizsgálatokat.
Láss csodát, felhajtotta linóleumot és valóban egy tenyérnyi sötét rés volt alatta. Na, ebben a kisszobában volt ez a mikroszkóp, az akkor igencsak modernnek és komolynak számító kütyü. Egy 500 000-szeres felbontású elektron mikroszkóp. Talán ezért IS szerettem bele a szövettanba.
0 hozzászólás