A testőr
„Szalazazúgyvolt…”, hogy ’92-ben amikor 2 hónapot tölthettem Ausztráliában az Öcsém jóvoltából kb. 2 hétig, egy egyetemista párnál lakhattam Melbourne-ben. A bérleti díj a két kutyájuk őrzése volt. Mivel már akkor is nagy állatbarát voltam, hamar összemelegedtem az kutyokkal, A második nap után már a kezemből ettek, az ölemben aludtak. A fiatal pár ezt nagyon értékelte. Hálából ingyen laktam, ettem, éltem náluk. Melbourne-ben (a leglakhatóbb ausztrál településen ezen 2 hét alatt 3 említésre méltó kalandom volt.
Az első: amikor a fiatalok kora reggel elmentek az egyetemre, az én feladatom a kutyák körüli teendők voltak. Adtam nekik enni-inni, megsétáltattam őket, aztán otthagytam őket a lakásban. Nem bánták, így szoktatták őket. Történt egy nap, hogy busszal bementem a belvárosba, úgymond városnézni. Esett az eső. Ültem a buszon, néztem ki az ablakon és láttam egy angol gyepes nagy zöld mezőt, ahol fehérbe öltözött emberek kriketteztek(!). Ez náluk olyan nemzeti sport mint nálunk a foci. Gondoltam hamarost vége lesz a mérkőzésnek… Bementem a belvárosba, leszálltam, sétáltam vagy 4(!) órát. Mikor mentem vissza, a krikettcsapat, a szakadó esőben még mindig ott játszott. (Gondoltam is, hogy ezek nem teljesen százasok.)
Második: Már sötétedet, mikor leszáltam az egyik buszról és vártam a csatlakozást. Egyedül voltam a buszmegállóban. Egyszercsak egy közeli fa koronája elkezdett zörögni. Közelebb mentem, és mit látnak szemeim, egy posszum (hasonló mint az amerikai oposszum, csak ausztrál). Lemászott a fáról és egyenest odajött hozzám. Előkaptam a Pajtás fényképezőgépemet, hogy készítek róla képet, de míg a géppel vacakoltam, egyészen odajött és mikor ellőttem a fotót, beleharapot a lencsébe. Megörökítettem fényképen (sajnos már nincs meg). Majd konstatálta, hogy nem ehető így visszamászott a fára és eltűnt.
Ezidőtájt, az egyetemista páros meghívott egy házibuliba, ami egy magas lakóház tetején volt éjszaka. Nem éreztem magam túl jól, a nyelvet sem beszéltem annyira jól, hogy bárkivel is csevegjek, nomeg az égvilágon senkit nem ismertem, úgyhogy vittem egy széket, jó messze a ricsajtól és ott üldögéltem egyedül, gyönyörködtem a csillagokban. Kis idő múltán odajött egy csaj és azt kérdzete: Mond, Te valami testőr vagy?
Mire kimatekoltam a választ otthagyott. Nem volt egy vidám 2 hét.