A trabantom 2.0
2000 telén nagy hó volt, és mivel nem voltunk főútvonal, a faluba bevezető utat csak a legvégén kotorták le, aminek az lett az eredménye, hogy addigra a forgalom szépen „kitaposta” nyomvályúsra és úgy kijegesítette, hogy napos időben úgy csillogott, mint az üveggyöngy a csilláron.
Egy alkalommal amikor mentem be a városba, – mit mondjak, nem száguldottam (ugye egy Trabanttal ezt még elképzelni sem lehet) –, váratlanul megpördültem az úton. Többször! Annyi szerencsém volt, hogy üres volt az út, a madár se járt rajta. Picit megijedtem, de mivel sem a nemes kincsnek – miszerint „A Trabant” –, sem nekem nem esett bajom, mentem tovább. Mikor is, esmét piruetteztem vagy kettőt. No ekkor már tényleg bereccsentem. Megfordultam lassan, és haza óvatoskodtam. Újfent megkerestem a rallis barátomat és segítségével vettem egy nálunk azóta is tiltott Hakkapellitta szöges gumit a Trabantra. Volt is meglepetés a gumisnál, mikor megjelentem vele. Acélgalléros vídia szögek álltak ki belőle. Olyan kemények voltak, hogy a tél elmúltával, azzal szórakoztam, hogy satufékkel megmarattam velük az aszfaltot. Később vettem azért egy „rendes” kocsit is, de azért a jó öreg trabi megmaradt talonba.
Még ezév nyarán történt, hogy javítani kellett a „Nagyvasat”. Visszaültem hát a Trabantba, amin még a téli gumik voltak. Így szaladgáltam vele pár napig, mikor egyik utamon megállítottak a rendőrök (ffi-nő kombó páros), és mondja a fickó, hogy szabálytalanul közlekedek. Adtam az ártatlant, de pechemre „rallyfan” volt a rendőr és már messziről megismerte a szöges gumik zizegését. Enyhítő körülményként értékelte a Trabantot, így megúsztam 3000 forint bírsággal.
