A SOTÉ-ra (Semmelweis Orvostudományi Egyetem) jártam Budapestre. A második évtől a Tömő utcai kollégiumban laktam, amihez közel voltak a jelentősebb tanszékek, úgy mint anatómia, élettan stb. A többit, metróval a Klinikák megállónál felszállva lehetett elérni.

„Szalazúgyvolt…”, hogy felvételt nyertem a SOTÉ-ra. Miskolci lévén, kollégiumba jelentkeztem, de helyhiány miatt egy ideig a nagynénémnél hédereltem. Egyszer kaptam egy levelet, amelyben...

„Szalazúgyvolt…”, hogy telefon készenlétes voltam. Csörgött este 10-kor a telefon, hogy küldik a kocsit, be kell menjek, mert „kaptunk” egy gyomorvérzőt. Nem volt mit tenni, mentem. Öltözünk a zsilipben az ügyeletes kollegával, és látom ám, hogy „nem csak úgy vetkőzik”

„Szalazúgyvolt…”, hogy 6 évig voltam felülvizsgáló főorvos „az setét Borsodban”. 25 körzet, +bónuszként két sebészeti szakrendelés a közeli Ózdon (autóval 67 perc csak oda, minden hónapban 1x)....

A sok élményem közt volt egy legfontosabb: szívátültetést láttam az első magyar szívátültetés előtt 10 (!) évvel. „Szalazúgyvolt…”, hogy a barcelonai általános (=hasi) sebészetre kerültem gyakorlatra. Itt tengettem napjaimat, bár azért nem volt egyszerű a spanyol nyelvű betegbemutatókat megérteni. Volt 1-2 sebész, aki beszélt ugyan angolul, de amolyan „konyhanyelven”, amibe ugye nemigen fér bele a vakbélgyulladás sem. 😃