Emlékeim a sebészet hőskorából
„Szalazúgyvolt…”, hogy telefon készenlétes voltam. Csörgött este 10-kor a telefon, hogy küldik a kocsit, be kell menjek, mert „kaptunk” egy gyomorvérzőt. Nem volt mit tenni, mentem. Öltözünk a zsilipben az ügyeletes kollegával, és látom ám, hogy „nem csak úgy vetkőzik”, de tök csupaszra ám! Zokni, alsógatya is ledob, tunika felé műanyag hentes kötényt vesz. Nézzek ám mint szűz lány a pornó moziban és qvára nem értettem. Én csak „simán” átöltöztem.
Elkezdtük a műtétet. Hasmetszés, gyomrot megnyitjuk, benne egy csecsemőfejnyi kocsonyás vérömleny, amit nagy bőszen elkezdett belelapátolni az ölembe. Persze fél perc alatt, szó szerint „vérben fürödtem”, de még a kalucsnimban is cuppogott az alvadt vér. Irtó gyorsan megvilágosodtam, mire való volt ez a nagy vetkőzés, de már nem tehettem semmit. Folytattuk a műtétet még vagy 2 órát. Ezidő alatt ez a véres trutyi meg is száradt rajtam, vastag kéreg képződött a műtőskabáton, és az alatt (!) is. Vége a műtétnek, be a zsilipbe, a kolléga ledobja a hentes kötényt – alatta csont száraz –, felöltözik, majd távozik. Én ott maradtam és gondolkoztam, hogy mit is csináljak. Zokni, gatya ment a kukába, meztélláb, csupasz seggre farmert felhúztam és hazavitettem magam.
Mikor hazaértem, gyorsan vetkőznék le, mikor éreztem, hogy a farmerom zippzárja becsípte a szőrzetemet. Húztam erőből, a szemem kiguvadt mert nem szoktam hozzá az epiláláshoz. Jött az ötlet, kimentem a konyhába, ott volt egy mindenes hosszú olló, azt „vakon” belógattam a hasfalam és a farmerom közé, és hideg verítéktől gyöngyöző homlokkal, remegő térdekkel levágtam magamról a farmergatyát.
Azóta csakis és kizárólag gombos farmert viselek a mai napig, fene tudja miért…
0 hozzászólás