Szal az úgy volt, hogy volt egy kutyám ,neve is volt: „BÁTOR”! Vidéken dolgoztam,a falut végig rabolták, úgyhogy gondoltam, kéne nekem egykutya (=azaz nem, hanem EGY KUTYA) aki védi a portát. Volt egy ismerősöm, nagy tanyája volt, őrizte azt 6 (!) kuvasz… Mondom néki: Há’ mán’ ennyi kutyája van,aggyon mán kőcsönybe egyet! Legott adott is. Volt vagy 50 kilós, kuvasz kan… Hát gondoltam, nem lesz ez picinyég sokk?
Behozta az udvarba a kutyát, (a neve BÁTOR volt) – gondolhatjátok, ridegen tartott tanyasi kuvasz kan. No – gondoltam – nekem annyi… Behozta az udvarba, kutya megszagolt aztán elhevert. Kapott kiss fültővakirgát – egyből jó lettem nála. Nálam úgy másfél évet volt, meg is nőtt úgy 65 kilósra… Mikor visszaadtam a gazdinak mert elköltöztem, utána érdeklődtem mi lett vele. Mondta ,hogy elvitte versenyre, de nem fogadták be, mert TÚL NAGY VOLT!

Szal ott maradt nálam a ez a Bátor kutya. Tényleg ridegen tartották és kuvasz volt, miért is gondolom ezt? Csináltattam neki frankó kutyaházat, méretre. Qva nagy tél volt, olyan amikor vagy 10 napig állt az élet Magyarországon (1999-2000 tele). Esett a hó rogyásig, a faluban a TSZ lánctalpas(!) traktorai tudtak csak közlekedni. Egyik reggel kimentem megnézni a jószágot, hát szívinfarktus, de egyből kettő!!! A kutya nincs a házában… A kutyaház mellett egy kb. 1 méteres hóbucka! Hívogatni kezdtem: Hol vagy, Bátor? Mire a hóbucka megrázta magát és Bátor lett! 🙂
Iszonyat étvágya volt ám! Volt egy állateledel nagykereskedő haverom, mentem hozzá tápért. Kérdi, milyen kutyának kell? Mondom én: kuvasznak. Ja, akkor menjünk a hűtőkonténerbe, mert ott vannak az ipariméretű fagyasztott tápok. Vettem is egy darab, 5 kilós, kővé fagyasztott csirkenyesedéket (de tényleg csontra volt fagyasztva). Kitettem a kertbe a napra ,gondoltam, ahogy a nap süti, úgy a széle majd szép lassan kiolvad és azt elnyali-falizza az én Bátor kutyám.
Ez volt délben. Kimentem a faluba, 3-kor értem vissza. Szörnyű kép fogadott: Bátor kutya a hátán fekszik, nem mozog, csak liheg, a hasa meg fel van fúvódva! Szaladok mán az állatorvosért, de aztán látom, hogy EGY AZ EGYBEN, EGYÜLTŐ HELYÉBEN MEGEVETT 5 KILÓ FAGYASZTOTT HÚST a szentem. Na utána 3 napig nem is kellett neki semmi kaja. Aztán vettem neki ilyen Pedigré Pált is (ilyen családnevet se hallottam még), csak olyan lájtos kiszerelésben, úgy 15 kilót. Azt is kitettem az udvarba, de akkor már volt fineszem, bezártam a fáskamarába. Hétvége volt, 2 nap itthon voltam, megyek vissza, a kutyatáp sehol! Kérdem ám a takarítoncot, hogy nem látta-e a tápot? Azt nem, de az üres zsákot reggel dobta ki a szemétbe – felelte –, ja, meg a fáskamra ajtaja is nyitva volt!
Kezditek már kapisgálni, hogy miért is lett borjú nagyságú? Az udvar utána mindenkinek tabu volt, csak én+meg érdekes módon a takarítonc mehettünk be! Persze, nem is raboltaki, nemúgy mint a plébániát (is).
Egyszer a TSZ-elnök jött látogatóba. Mondom neki, van egy kutyám és kéne neki kennel, mert mikor kiállok a kocsival, ki ne szökjön. Rendben – válaszolta. Bejön, ránéz (mármint a kutyára), Bátor meg őrá, aztán már csak egy fehér villanást láttam, ahogy a TSZ-elnök felé veti magát. Az elnök a kaput villámgyorsan bezár, Bátor landol, akkorát szólt a 2 ajtós vaskapu mint a falu öreg harangja. Letörli homlokáról a hideg verítéket, oszt emigyen szól: Kicsit nagyobb rács kell ENNEK ITT mint kennel. Másnap jön az embereivel, Bátor megfog, oszt ők meg a kiszuperált sertés karámból visszamaradt csuklónyi VASRUDAKBŐL 80 CM MÉLYEN BEBETONOZVA ÉPÍTETTEK NEKI KENNELT. NA AZ MÁR MEGÁLLÍTOTTA.
0 hozzászólás